Urban Animals

 
Mindannyian szinantrópok vagyunk, kapcsolatunk a trágya reflexiója (1).                                                                     (Nemes Z. Márió)
„a nedvesség, a baktériumok, a vegyszerek, a patkányok, a madarak, a szél – ezek mind átalakítják az anyag minőségeit, leleplezve ezáltal azon mítoszt, mely szerint a dolgok fennálló, diszkrét entitások volnának” (2) (Horváth M. / Lovász Á.)
 
URBAN ANIMALS

A kiállítás a tavalyi Slow animals tematikus folytatásaként, annak reflektív továbbgondolásaként, a természettudományos érdeklődés és a képzőművészet metszéspontján állva vizsgálja a szinantróp élőlények kulturális kontextusban elfoglalt helyét. A mediálisan is sokrétű anyag különféle alkotói pozíciókból kiindulva tekint rá a hozzájuk fűződő ambivalens esztétikai konnotációkra és toposzokra, illetve a szinantróp életmódú fajok különféle stratégiáit, vizuálisan is értelmezhető megnyilvánulásait egyes esetekben strukturálisan is átemeli a művészi cselekvés színterére.
A szinantrópok élőhelyeiket alapvetően az ember által létrehozott környezetbe ágyazva és azzal párhuzamosan építik fel. Humán percepciónk során különböző átörökített kulturális preferenciák, attitűdök határozzák meg az urbanizált élőlények (fauna, flóra) érzékelését.
A kiállítás ehhez kapcsolódóan két specifikus témacsoport köré szerveződik: 
 
ANALÓG ÉLŐHELYEK

A szinantrópok az urbanizáció során olyan hibrid struktúrákat adaptálnak az emberi környezetbe, mely korrelál a „természetes” élőhelyük egyes feltételeivel.  Az ilyen analóg élőhelyek kutatásának előtérbe kerülése a természetes élőhelyek változásával, esetleg teljes megszűnésével (antropocén), vagy pedig az alternatív élőhelyek modellezésével hozhatók összefüggésbe.
A városok nem épületegyüttesek, hanem összefüggő, ökológiai rendszerekként terjeszkedő, „rekombináns” vándorló ökoszisztémák, melyek átstrukturálják a természetes élőhelyeket. Az urbanizált struktúrákat kolonizáló kozmopolita szervezetek olyan élőhelyeket - alternative urban niches - népesítenek be, melyben kapcsolatot tudnak teremteni az állandóan változó (environmental changes) antropogén struktúrákkal.
A szabad szemmel nem látható „tardigrádok” (medveállatkák) – többek között - képesek alternatív városi élőhelyeket elfoglalni; melyben egyes tardigrád fajok kolonizálják a városi területeket, és egyaránt képesek természetes és mesterséges környezetek felhasználására”. (1)
A szinantropizációs folyamatok során az antropogén anyagok a természetes összetevőkkel keverednek, vagy helyettesítik egymást.  
Így például a városi és mezőgazdasági környezetben élő madarak fészeképítésében antropogén törmelékek (építkezési szigetelőanyagok, polisztirol származékok) jelennek meg, melyek mimetikus kapcsolatot tartanak fenn a preferált, természetes fészekanyagokkal (pl. szőlő, fű, kéregcsík). (2)  
Az urbanizációs ökoszisztémák anyagforgalmában levő törmelék, por, rom, hulladék és „rész” komponensek, konkrét és poétizált alakja, egyfajta nyitott fogalomi szerkezetté válik a kiállítás anyagában, melyhez olyan kulturálisan alulreprezentált fajok társulnak és jelennek meg, mint pl. a poratka, medveállatka, lopódarázs.

SZINANTRÓPOK KULTURÁLIS RELÁCIÓJA
A szinantróp élőlények a „mesterséges” emberi környezethez kapcsolódó „hibrid” közelsége és függése korlátozza, hogy a „vad” állatok közé soroljuk őket. Az urbanizált vadról alkotott képünket emiatt olyan társadalmi és kulturális attitűdök határozzák meg, melynek preferenciáit a „domesztikált” és a „vad” közötti gondolati alakzat befolyásolja. A velük szembeni társadalmi és kulturális attitűdök feltárhatják az emberi társadalom bizonyos aspektusait, – különösen, mint látni fogjuk, kezelésük gyakran előrevetíti vagy tünetileg jelzi az emberi populáció sérülékeny és hátrányos helyzetű szegmensei ellen hozott intézkedéseket.
Megítélésük vizsgálat alá vonása során tehát mindenképpen olyan releváns és továbbgondolásra érdemes konzekvenciák szűrhetők le, melyek potenciálisan diskurzusteremtő szereppel is bírhatnak. A kiállítás többek között egy ilyen interdiszciplináris párbeszéd lehetőségének is teret kíván biztosítani, vagy legalábbis ennek szükségességére igyekszik rávilágítani. 
 
(1) Nemes Z-. Márió: Regurgitálok tétlenül, spoken word, 9:54' (2023)
(2) Horváth Márk – Lovász Ádám: Romok és szellemek - Egy kísértetjárta fenomenológia felé (2017)
(3). Thomas McCarthy, Javier delBarco-Trillo: A Tardigrade (Medveállatka) abudancia az urbanizáció, és a nagymértékben antropogén szubsztrátumok függvényében (2020).
(4) Dominique A. Potvin, Fabiola Opitz, Kathy A. Townsend, Sarah A. Knutie: Az antropogén eredetű fészekanyagok használata és a fészekparaziták előfordulása az utóbbi két évszázadban, az ausztrál madaraknál (2021).
 „A több mint 60 különböző ausztrál madárcsaládból származó fészkek 1832 és 2018 közötti időszakra, melyek mindegyike ausztrál természettudományi múzeumi gyűjteményekből származtak. Az első szintetikus cikk egy poliészter zsinórdarab volt, amelyet egy melbourne-i fészekben találtak 1956-ból, ami egybeesett a globális műanyaggyártás jelentős megugrásának időpontjával”.